Palacsintaxx blogja

Kezdőlap » Anime/Manga » Hajime no Ippo manga kritika

Hajime no Ippo manga kritika

Follow Palacsintaxx blogja on WordPress.com
2015. január
h k s c p s v
« dec   feb »
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  
Reklámok

Sziasztok!

Az idei évben is indulok az animemangapalota weboldalán megrendezett kritika író versenyen. Mind a két meghirdetett kategóriában. Eddig csak a második helyet sikerült megszereznem. Remélem az idei évben sikerül ismét dobogós helyen végezni (és remélem hogy a csúcsán) . A versenyre már az egyik kritikámat is beküldtem, amit itt is közzé szeretnék tenni. A weboldal linkjét megtaláljátok az ajánlott oldalaknál. Ti is tegyetek egy próbát 🙂  Egyébként ha felkelti az érdeklődéseteket a mangáról szóló kritikán. Az oldalamon megtalálhatjátok az anime kritikáját is.

Hajime no Ippo
/ Manga kritika/ hajime-no-ippo-1652000

A Hajime no Ippo egy japán, bokszról szóló manga,amelyet George Morikawa illusztrált és aminek történetéért is ő maga felelt. A manga sorozat a Kodasha kiadó által jelent meg az egyik legsikeresebb japán magazin lapjain belül ,amely a Weekly Shōnen Magazine nevet viseli. Gondolom magát a kiadót és a magazint sem kell részletesebben bemutatnom az anime és a manga kedvelők számára. Hiszen már évek, sőt évtizedek óta szolgáltatnak nekünk hol kevésbé hol jó, hol pedig minőségibb szórakozást. Maga a manga már 1989 óta jelenik meg folyamatosan és már több mint 109 tankobont is megtöltött a tartalmával. (A tankobon ha jól tudom, és jól fordítottam egy japán manga gyűjtemény , amely könyv formátumban jelenik meg. ) Maga a manga ezen felül angol fordításban már több mint 1083 részt élt meg,amelyet egy igen szép életpályának köszönhet. Hiszen töretlen siker övezte ezt a manga sorozatot , amely immár 3 manga olvasó generációt is kiszolgált az elmúlt 26 évben. Lassan már a 3. X en is túl lesz.

Természetesen a rögtön jött siker után megélt több anime feldolgozást is. Az első évad egy 76 részt magába foglaló sorozat lett, amely hűen követte a mangát . S talán azon kevés anime sorozatok közé tartozott, amely kifejezetten élvezetes ,sőt talán egy hajszálnyival élvezetesebb is lett mint maga az eredet mű . Természetesen ebben hatalmas szerepet játszott a zseniális szinkron gárda,s az hogy filler mentesen jelenítették meg részről részre, epizódról epizódra a manga tartalmát,s a kor technikájához mérten minőségi animálás és rajzolás, amely folyamatosan fejlődött. Amikor viszont beérték a történetet leálltak a sorozattal, és évekkel később jelent meg a második majd a harmadik évad. A köztes időszakokban pedig egészestés moviekkal tartották a rajongókban a lelket, amelyek szintén manga epizódok feldolgozásaiból készültek. Talán még érdemes elmondani annyit magáról az animéről ,kicsit elkanyarodva az eredeti témánkról,hogy az első két évad, és a köztes moviek szinte 100% osan az eredet művet dolgozzák fel, míg a harmadik évadon belül, amely 2013-2014-es években futott pár epizódot felcseréltek . Ugyan ezek a cserék a történet szempontjából nem érintették komolyan a sorozatot, s csak a figyelmesebb rajongóknak feltűnő ,de mégis valahogy a színvonal hajszálnyival lejjebb került.

hajime-no-ippo-3649813

A manga sorozat egyébként ,egy fiatal fiú sport karrierjét dolgozza fel a kezdetektől fogva. Az első epizódokban megismerhetjük főhősünket Makunouchi Ippót, aki egy igen szerény és csendes fiatal 17 éves középiskolás fiú,aki anyjával üzemeltet egy halászással foglalkozó kis üzletet. Csendessége miatt iskolatársai terrorizálják és folyamatosan bántják. Egy ilyen alkalommal viszont a megmentésére siet a japán boksz bajnok, aki megmenti őt a támadóitól. Ez a lépés és Mamoru Takamura erejének csodálata arra ösztökéli a fiút, hogy ő maga is sportolóvá váljon. Természetesen ez egy kicsit bonyolultabb és lassabb folyamat,amely a manga sorozat egyik fő erénye. Később meg is mondom , hogy miért. Először is Ippoban nincs meg a harci szellem ,ezért Takamura, hogy lekoptassa a fiút egy szinte lehetetlen feladat elé állítja. Egy fának 10 levelét elkell kapnia mielőtt leérne a földre. Ez nem is olyan egyszerű feladat , hiszen amellett hogy rendkívüli gyorsaság kell hozzá és precizitás , a megfelelő testtartás is szükségeltetik, amelyre Ipponak magától kell rájönnie. Minderre 1 hetet kap. Természetesen végül átmegy a teszten Takamura legnagyobb meglepetésére ,s végül Ippot leviszi a Kamogawa boksz edzőterembe, ahol a későbbiekben főhősünk elsajátítja a boksz alapjait , és a hivatásos bokszoló útjára tér.

Már itt szembesülünk azzal , hogy a mangaka rendkívül sok szereplőt mozgat egyszerre. Rengeteg nevesített karaktere van a sorozatnak, amelyek aktív részét képezik a történetnek. S nem csak kellék mellékszereplőként mozognak a „festék vásznon” ,hanem ténylegesen lényeges és fontos részét képezik a történet egészének és az egyébként igen gazdag világnak amit a manga a magáénak tudhat. A hajime no ippon belül nincs mellékszereplő. Morikawa minden szereplőjére már a kezdetektől fogva egyaránt , nagyjából egyenlő részben fordít figyelmet. Minden karakternek megvan a maga eredettörténete amelyet fejezetről fejezetre megismerhetünk, minden karakternek megvannak a rossz és jó tulajdonságaik. S a legérdekesebb az az egészben ,hogy maga a mangaka zseniális munkát végzett a keret felépítésével, amelyre a történetünk épül. Már maga a főszereplő is zseniális választás. Ugyan a 90-es évek mondhatni alap karakterét kaphatjuk. Picit félénk és csenevész, mégis minden olvasó rendkívül könnyen képes vele azonosulni. Ha pedig ez nem lenne elég az ellenfelek is remek kidolgozást kaptak. Nem csak egy nemezise van a karakterünknek, aki egyben talán legjobb barátja ,s csodálatának tárgya. Ahogy halad előre Ippo karrierje úgy jönnek az újabb kihívások, az újabb nehézségek. S minden olvasó megtalálja magának a kedvenc karakterét. A legnagyobb szépsége magának a mangának ,hogy főhősünk nem egyetlen cél vezérli . Fejlődik folyamatosan . Mindig keresi az új kihívásokat. S nem csak ő, hanem a többi szereplő is új célokat tűz ki. Sok manga hibája az ,hogy elfelejtik karaktereiket,azok személyiségét s céljukat fejleszteni és emiatt gyakran az önismétlés hibájába esnek és megragadnak egy szinten. Gondoljunk csak egy másik neverending shounen magára. Pl a One Piece . Ott is érezhető ,hogy Oda kifogyott az ötletekből. Sorra kapjuk ugyanazokat az epizódokat már a mangákon belül is. Ledobja a főhősöket egy szigetre, elválasztja őket kisebb csapatokra bontva, majd a legvégén a térkép tetején ,egyesülnek karaktereink és leszámolnak a főgonosszal. Illetve szinte nulla karakrakter fejlődés következett be a mangában. Emlékezzünk csak példának okáért Usop karakterére, aki még mindig gyáva. Vagy a séf karakterére aki annyit fejlődött, hogy most már rakétaként lövell ki az orrából a vér.

hajime-no-ippo-105351

A hajime no ippo ezen a téren más. Mivel a mangaka több főszereplővel dolgozik, ami így rendkívül változatossá teszi a mangát. Mindegyik érezhetően fejlődik személyiségben. A legnagyobb változást természetesen Ippon vesszük észre, hiszen a csenevész ,csendes gyermekből. Egy erős akarattal rendelkező férfivá érik a manga alatt,de a többi karakter is fejlődik valamilyen irányba. A legszebb az egészben, hogy maga az olvasó minden epizódot végig izgulhat , hiszen hőseink nem mindig győzedelmeskednek. Ez velejárója ennek a sportágnak, gyakran ér véget egy-egy meccs drámai vagy éppen egy ostoba figyelmetlenségből adódó vereséggel/győzelemmel . Minden meccs más, csak az intenzitásukban hasonlítanak egymásra. Mindig más-más kihívót kapunk aki más stílussal rendelkezik. Ha pedig egy régebbi kihívó tér vissza ,az is erősödik és fejlődik. S egyik karakternek sincs „isteni ereje” Mindenki mérhető emberi erővel rendelkezik. Ugyan persze „effektekkel” teszi látványosabbá as manga az összecsapásokat, de mindig hihető határon belül mozognak sérülések állóképesség és fizikai erőnlét terén a szereplők Nehéz ezt szavakba önteni. Elég annyit mondanom róla, hogyha elkezded olvasni a mangát, egyszer csak azon kapod magad , hogy a szemed sajog és ledaráltál 20 részt zsinórban.

hajime-no-ippo-102911

Természetesen a manga nem csak a boksz meccsekre koncentrál, bár azok is szerves részét képezik a történetnek. S igazából a meccsek alatt is rengeteg párbeszédet kapunk, amelyet a bokszolók magukkal folytatnak le . Régebben én is bokszoltam, s valóban hasonló gondolatok futottak át a fejemen egy-egy rövid kesztyűzés ,vagy éles meccs közben . A sorozat több helyszínen is játszódik. Picit bepillanthatunk karaktereink hétköznapjaiba, megismerhetjük családjaikat, szerelmi életüket, edzési módszereiket. Azt, hogy milyen nehézségeken és diétán kell átmennie a sportolónak egy-egy mérlegelés előtt, ha picit nagyobb mint az adott súlycsoportja többi sportolója. S azt, hogy egymással hogyan töltik el a szabadidejüket és hogyan ugratják a másikat.

Itt rá is térnék a sorozat másik erősségére, amely a manga humora. Egyszerűen fenomenális. A mangaka rendkívül jól adagolja a drámaibb izgalmasabb és humorosabb jeleneteket. Vannak olyan részek, ahol az olvasó köztük én is hangosan visítva nevet, mint egy kislány, úgy hogy a könnye kicsordul. Van olyan rész amikor köröm rágva olvasol végig, és persze van olyan rész ahol azért picit elszomorodsz. Akiket maga a sport mivolta riaszt el a sorozattól azok is tegyenek egy próbát, mert önálló vígjáték mangaként is megállja a helyét.

hajime-no-ippo-2388441

Nos a manga történetét tekintve is években mérhető egyébként. Jelenleg Ippo már 4. éve profi boxoló. S meg is látszik ennek az eredménye. Fizikailag rengeteget változott. A mangaka kifejezetten részletesen rajzolja meg az izomtónuskat. S főszereplőink fizimiskája is változott az elmúlt évek alatt. Láthatóan öregedtek. A meccsek egyébként nem csak lelki vagy történetbeli változást eredményeztek karaktereinken. Ha az olvasó szemfüles észreveszi a fizikai amortizációt is a karaktereken. Pl Ippo izmai és ízületei szép lassan a végét járják, amely a hatalmas megerőltetésnek, és az erőn felüli edzéseknek köszönhető. Illetve a fejére mért ütéseknek az eredményei is látszanak, amelyeket a mangaka igen apró finom utalásokkal érzékeltet. Pl : Ipponak van egy mangaka barátja akinek néha segít a háttér munkálatokban. Az utolsó meccse alatt komolyan megsérült, s példának okáért többszöri próbálkozásra sem sikerült egyenes vonalat húznia. A karakterek igazi jellemfejlődésen mennek keresztül az évek alatt, nem csak fizikai mértékben mérhetőek a dolgok.

hajime-no-ippo-2032647

Na már most a történet és a manga szerkezeti összetettségét azt hiszem ki tárgyaltuk. Egy huszárvágással térjünk át a manga megvalósítására. Magára a rajzolásra. Morikawa stílusa igen részlet gazdag. Persze ezt egyéni ízlés megítélni. Szerintem a 90 –es évek rajzstílusa még mindig jól áll az animének. Minden karakter egyedi megvalósítással rendelkezik . Más-más magasság , más-más arcberendezés és más frizura jellemzi őket. Utóbbiból szerencsére nem az elvadult japán módit kapjuk. Minden téren próbál azért a realitás talaján maradni. Tehát normális hajszíneket, és normális öltözködési és hajstílusokat láthatunk. Az arcok kidolgozottsága igen részletes, az érzelmek pedig azonnal felismerhetőek minden olvasó számára. A mozgás illusztrálása is igen dinamikusra sikeredett. Tényleg életre kelnek a papíron amire rajzolta őket a mangaka. A hátterek kidolgozottsága is részlet gazdag,bár az igazság az, hogy a jelenetek 60% egy ringben zajlik ,de a szabadtéri jelenetek tényleg részletesen kilettek dolgozva .Figyelmeztetek mindenkit, ez nem azt jelenti ,hogy bishounenekkel van dolgunk. Egy karakterre sem lehet mondani , hogy kifejezetten szép lenne, vagy tökéletes arányokkal rendelkezne. Ez teszi őket egyébként emberivé , élőbbé és ezáltal egyedivé . Persze lehet , hogy valakinek ez a stílus nem tetszik. Nekem kifejezetten bejött. Szeretem a hasonló rajzstílussal rendelkező mangákat. Sokkal több munka van bennük mint a manapság hypeolt alkotásokban. Tegyük azt az Attack on Titan, vagy a Sword Art Online manga változatában (igen van belőle manga is srácok vúú….. no comment) . Az olvasó nem érzi a copy/paste módszert látva a rajzokat és a vonalvezetést. Amely igen erőteljes . A rajzok jól árnyaltak. A sérülések lemodellezése is remekül sikerült.

 

Összegzés:

Nehezemre esik magát a mangát nem rajongó szemmel nézni. Alapvetően 10 pontból, 10 pontot adnék erre a japán képregényre. Tudjátok mit? Annyit is fogok adni. Sokan most felháborodhatnak, hogy 10 pontos alkotások, vagy tökéletes alkotások nincsenek. Ebben igazad is van kedves olvasóm ,de ha így állunk hozzá mindenhez, akkor sohasem érjük el a 10 pontos szintet. A 10 pont nem a tökéletességet kell hogy jelképezze, hanem egy szintet amit elér e az alkotás vagy sem. S szerintem ez a manga megérdemli a maximális pontszámot. Ha szigorú kritikus szemmel tekintjük a mangát, és elvonatkoztatunk a történet élvezeti faktoráról ami hatalmas, még akkor is megérdemelné ezt az értékelést. Hiszen a történet élvezete mindig egyéni ízlés kérdése. Ha pedig eltekintünk tőle, akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tervszerűen és tökéletesen felépített forgatókönyvet ami szerint a kalandunk halad. A mangaka remekül adagolja a történetben az izgalmakat, a drámaibb és a humorosabb helyzeteket. A karakterek folyamatosan fejlődnek . S végig sikerül szinten tartani a manga színvonalát. Nem látunk elnagyolt , elhamarkodott összecsapott fejezeteket. Tényleg munka van benne, és mindig képes megújulni. Nem érezzük azt a vontatottságot mint például a narutoban, ahol a pein harc után érezhetően le kellett volna állni. Nincs az az önismétlés mint a One Piecében ,ahol újra és újra ugyanazt a történetet kapjuk. Mivel több főszereplőnk van több céllal , így mindig más kerül előtérbe, amely hatalmas flexibilitást ad a mangának. Egyszerűen nem unsz rá. Mert mindig más van reflektor fényben. A harci jelenetek kidolgozottak és részlet gazdagok, a belsőmonológok sem unalmasak. Ilyennek kell lennie egy jó mangának. Számomra ez egy 10 pontos alkotás szintje,amelyet mondjuk a Hunter X Hunter tudott megközelíteni. Bár azért a Bogarac Arc végén ott is voltak üresjáratok. Vagy emlékezzünk csak vissza a Berserker mangára, mely szinte egyhelyben toporog, nem képes haladni a történetben a mangaka. Nem is beszélve Claymorról amely elcseszett egy darab lett a végére. A manga egyik főerényének a lassúságot említettem . Nos igen időt hagy a történet kibontakozására. Nem bevágja a főszereplőt a harc közelébe, és nem 10 rész alatt lesz belőle japán boksz bajnok. Minden lépcsőfokot bemutat nekünk a mangaka, ebből is látszik a gondosság amivel készítette az alkotását.

A kommentek között kérlek ti is írjátok le a véleményeteket magáról a mangáról. Köszönöm, hogy türelmesen végigolvastátok a kis írásom. Ha olvasni nem akartok, ajánlom figyelmetekbe az animét, amely szintén minőségi szórakozást nyújt. Az első 5 részt éljétek túl. Az az alapozás mindig. Ha pedig van alapozása egy sztorynak srácok akkor tudjuk hogy lesz ami megtartja a vázszerkezetét a történetnek ,s van mire építeni. Amiből következik a minőségibb történet.

Mára ennyi voltam ,az anime kritika versenyen is találkozunk. Sziasztok!

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: